1985. január 29-e jeles nap
volt Ottawában, a földművelési minisztériumban. A Neatby kutatóközpont
nagy aulája megtelt ünneplő közönséggel. Háromszáz személy jött el,
kutatók, technikusok, politikusok, intézeti igazgatók és hivatalnokok,
hogy kifejezzék tiszteletüket és jókivánságaikat Rajháthy Tibornak, az
Ottawai Kutató Intézet nyugalmazott igazgatójának.
Az emlékezetes alkalomra üdvözlőlapok, levelek és táviratok sokasága
érkezett tudós kollégáktól a világ minden tájáról, a középkeleti
országokból, Magyarországról és máshonnan, köszönetüket és elismerésüket
tolmácsolva Rajháthy kutatónak a tudományos munkájukban nyújtott
segitségért. Megható érzés volt hallani az ottawai beosztottak és magas
tisztségű egyének megemlékezéseit Rajháthy doktorról, aki 1956-ban, a
felkelés leverése után érkezett Kanadába családjával.
Rajháthy Tibor már otthon is elismert kutató volt. A Magyar Genetikai
Intézet volt növendéke, a Mezőgazdasági Egyetem tanársegéde, az
Örökléstan és A búzanemesítés című, ma is klasszikus számba menő könyvek
társszerzője. Ottawában a földművelési minisztérium citogenetikai
osztályán nyert alkalmazást.
Mint tudományos kutató, az óhazában növényörökléstanban ért el jó
eredményeket. Kromoszóma vizsgálataira korán felfigyeltek tanárai és
kollégái, s 1942-ben a Szovjet Tudományos Akadémia meghívta egy
előadássorozat megtartására. A fiatal tudósjelölt hasznos heteket
töltött Liszenkóval, a nagy szovjet természettudóssal. Akkor még nem
sejtette Tibor, hogy 1944-ben mint hadifogoly látja viszont a
Szovjetuniót.
A hadifogságból hazatérve tovább folytatta kutató munkáját
növénynemesítésben. Tanulmányokat publikált, melyekben megcáfolta a
divatos micsurini elvet, melyek szerint hagyni kellett minden virágot
virágozni. Az örökléstani elvek hirdetéséhez akkoriban bátorság kellett
a szovjet szférában.
Kanadában is növénykutatóként vált ismertté. Közel száz tanulmánya,
számos monográfiája jelent meg angol nyelven. Tudományos eredményei
elismeréséül a Kanadai Tudományos Akadémia (Royal Society of Canada)
tagjául választották 1980-ban. Kanada akkori miniszterelnöke, Brian
Malroney elismerő oklevelet küldött Rajháthynak közel három évtizedes
kiváló munkássága elismeréséül. Jelen ünnepségen pedig egyik
beosztottja, Dr. V. Burrows közölte, hogy az intézet egyik legújabb
zabfajtáját róla nevezték el Tibornak.
Hivatalos dolgokban több ízben felkerestem Rajháthy Tibort.
Barátságos, fiatalos hozzáállású vezetőként ismerik széles körökben.
1976 óta volt az Ottawai Kutató Intézet igazgatója. A főváros szívében
levő Központi Kísérleti Farm (Central Experimental Farm) ötszáz
hektárnyi területen fekszik, magába foglalva a kísérleti táblákat, a
Dominium Arboratumot, a dísznövények kertjét, a trópusi melegházat, s
számos kutatóintézetet.(1) Itt van az Országos Földművelési Minisztérium
központja, százra menő laboratóriummal, s itt van a milliós
könyvgyűjteményéről és modern technológiájáról világhírű országos
mezőgazdasági könyvtár.
A városra lenéző Központi Kísérleti Farmot évszázados füves, bokros,
erdős parkjával, múzeumával, istállóival, fészereivel a szakemberek és
turisták ezrei látogatják évente.
- Kanada – mondta Tibor egyik beszélgetésünk alkalmával – hadügyi
szempontból a kis nemzetek sorába tartozik, de mezőgazdasági kutatásban
és termelésben – akárcsak Magyarország – az elit országok között áll. A
híres kanadai Marquis búza hazánkban Márki búza néven volt ismeretes, s
éveken át a legjobb búzafajták egyike volt. Ez ország nemzetközi
jelentőségét nagyban öregbítette a Központi Kutató Farm. Egy évszázadon
keresztül itt dolgoztak ki számos új mezőgazdasági munkamódszert, itt
tenyésztettek ki sok, immár világhírű növény- és állatfajtát, s itt
fejlesztenek ki ma is olyan modern technikai vívmányokat, amelyeket a
kutatók oly önzetlenül osztanak meg a mezőgazdasági világgal, különösen
a fejlődő országokkal.
Tibor igazgatósága alatt számos változás és gyökeres átszervezés
történt az intézetben. Pályafutása idejére esik az új mezőgazdasági
módszerek és célok beiktatása. Hivatása kezdetén hazánkban is, Kanadában
is, a termelékenység fokozásán volt a hangsúly. A kutatókat elsősorban a
búza és más gazdasági növényfajták terméshozama foglalkoztatta. A korai
tudósokat a gazdaságosabb termelési módszerek, a mezőgazdaság
gépesítése, a jövedelmezőbb állattenyésztés fokozása érdekelték.
Rajháthy Tibor kutatásai azonban már az ötvenes évek elején is a
jövő század felé egyengették az utat. Mint növénynemesítő, munkássága a
mezőgazdasági növények minőségét, tápértékét, tárolhatósága javítását
szorgalmazta. Később, mint igazgató, új feladatok megoldására, a
huszonegyedik századra kiható lépésváltásra kellett előkészítenie
beosztottait. A terméshozam helyett ma a káros rovarok és vegyianyagok,
a hideg és meleg éghajlat hatásának ellenálló növény és állatfajták
megteremtésén dolgoznak az új, genetikai mérnöki laboratóriumokban, az
ugyancsak magyar származású Molnár István kutatóval az élen.
A jelen kutatás a mezőgazdasági termékek fokozott piaci
értékesítésére, a mezőgazdaság és élelmezési ipar bázisai megőrzésére, a
talaj, a víz, a környezetvédelemre irányul.(2) A kutatói feladatok, a
komplex problémák (szél- és vízerózió, vegyi fertőzés, a talaj minősége,
savasodása, településterjeszkedés) megoldása ma már nemzetgazdasági és
társadalmi méretű feladatszámba megy. Rajháthy Tibor nyugdíjazása idején
a kutatók a biotechnológia, a technológiai áttétel (transfer of
technology), a számítógépes adatbázisok láncolata (computer-based
reference source linking projects) s más hasonló kutatási módszerek
kidolgozásával készülnek fel a jövő század problémái megoldására.
- Mi a jó vezetés titka? – kérdeztem.
Némi gondolkodás után válaszolt.
- Meg kell találni az emberek szívéhez a kulcsot.
S az intézet alkalmazottaival beszélgetve kiderült, hogy Rajháthy
Tibor valóban példás vezető volt. Népszerűsége abban rejlett, hogy
értett a beosztottai nyelvén. Volt mindenki számára ideje, jó szava. A
technikus éppen olyan fontos volt számára, mint a kutató. A kétkézi
munkást, a tehenészt, a mezei napszámost, a szerelőt, a gépíró
személyzetet éppen úgy megbecsülte, mint felettesét, a
miniszterhelyettest.
Kiváló eredményeket a közösség együttműködésével lehet elérni.
Szerinte egy új növényfajta kitermelésében éppen olyan fontos szerepe
van az agronómusnak, mint a genetikai mérnöknek. Évekkel ezelőtt itt
kezdte pályafutását egy fiatal technikus, Böröczki Mihály. Elmondta
Mihály, amikor már az országos tudományos intézetben (National Research
Council) dolgozott felelős beosztásban, hogy Rajháthy igazgató számos
gondja-baja közepette is szakított időt arra, hogy felkeresse a
laborban, elbeszélgetett vele, buzdította, útravaló tanáccsal látta el.
Az idősebb Böröczki szülők még ma is hálával emlegetik Rajháthy nevét
atyai gondosságáért.
A búcsú ünnepség megható pontja az volt, amikor a távoli Nova
Scotia tartományban élő Judit lányuk hangszalagon küldött üzenetét
sugározták a szépen feldíszített, hatalmas terített asztalokkal övezett
díszteremben. A Rajháthy szülők szeme könnybe lábadt, amint a hálás
leány az apáról, a kutatóról, az igazgatóról, az egyetemi előadóról
szólt. De könnyeztek ott mások is, akik át tudták érezni a pillanat
magasztosságát, amely a hősi epikával határos. Három évtizede egy
angolul alig beszélő menekült partra szállt Kanada fagyos kikötőjében,
cókmók helyett növénymagvakkal a bőröndjében, azt sem tudva, hova, merre
sodorja majd fiatal családjával az élet. Tibor maga is decemberi
csodának nevezte e költői vitorla jelképes levonását.
A közönség pedig az emberi tehetség, igyekezet, az értelem és
nemes humánum beteljesülését látta magasröptű pályájában.
További jó munkát kivánunk újabb életutadon, Tibor!
Jegyzetek
(1) A Kanadai Földművelési Minisztérium közel száz kutató
intézetet, kutató telepet, állat és növény egészségtani laboratóriumot
tart fenn szerte az országban. A száz éve működő minisztérium
mezőgazdasági adminisztratív intézkedések, törvények mellett alapfokú
kutatásban is élen jár az ország egyetemei és más tudományos intézetei
között.
(2) A mezőgazdaság és erdészet néhány kérdésében az ideszármazott
magyar kutatók évtizedekkel előbbre jártak a befogadó ország kutatói
előtt. A soproni erdőmérnökök elképedve látták az erdészeti gyakorlatban
folytatott rablógazdálkodást, mely kizárólag a fakitermelésre
összpontosult. S hogy manapság a kanadai erdészetet gazdaságosság, a
kiirtott erdőség újratelepítése és gondozása jellemzi, abban szerepet
játszottak a soproniak is, a hazulról hozott európai hagyományokon
alapuló erdőgazdálkodással. Hasonlóan a környezetvédelemben is élen
jártak a magyar kutatók. Rajháthy Tiborék már fél évszázaddal ezelőtt
foglalkoztak a környezetszennyeződés és környezetvédelem, az urbán
terjeszkedés gondolatával, Németh László író és más gondolkodók
nyomában.
