Az Information Forestry című lap egyik számából értesültünk a kellemes
hírről, hogy Safranyik László, a kanadai Victoriában élő kutató megtisztelő
kitüntetésben részesült. Harminchét évi szolgálata elismeréséül az amerikai és
kanadai tudományos társaság, a Western Forest Insect Work Conference a Founders’
Award életdíjjal jutalmazta Dr. Safranyikot, a rovartanban kifejtett, s
közelebbről az erdei fenyő (főleg lodgepole pine) fajokat károsító szú bogarak
elleni védekezésében elért munkásságáért. A kitüntetést nyugállományba vonulása
alkalmából nyújtották át, s a százötvenet kitevő gyülekezet, mint a fenti
hírforrás is közli, többszörös tapsviharral fogadta Safranyik László beszédét.
Az Information Forestry arról is beszámol, hogy a magyar származású kutató
eredményeit közvetlen kollégái, tudományos kutatók, egyetemi tanárok és
minisztériumi vezetők is elismeréssel fogadták.
A legendás csoport
A Canadian Forest Service kutatóintézetben kerestem fel az entomológust.
Huszonkilenc éven át szolgált ebben az impozáns kolosszusban mint kutató, mint
osztályvezető, mint egyetemi adjunktus tanár, s a tudományos módszerek
gyakorlati átültetésében nagy szerepet játszó egyéniség. Őt is az 56-os viharok
sodorták Kanadába, ő is egyike annak a legendás csoportnak, amely Kanadában, és
főleg Brit Columbiában, az University of British Columbia egyetemen szerzett
megbecsülést a Soproni Egyetemnek. Pár évvel ezelőtt ellátogattam Powell
Riverbe, ahol a soproniak kezdték új életüket dr. Roller Kálmán dékán vezetése
alatt, közel fél évszázaddal ezelőtt. Lábnyomaikat kutatva, meghatott a helyi
lakosságnak az irántuk tanusított tisztelete.
- The Sopron Group?! – kiáltott fel egy idős motorszerelő, nadrágjába
törölve olajos kezét. – Már hogyne emlékeznék rájuk! Ott volt a szállásuk a
dombon – mutat egy fiatal fenyőkkel díszített park felé. – Sajnos, lebontották a
barakk épületet, ahol laktak. Oh, azok kérem kifogástalan fiatalok voltak.
Jólneveltek, udvariasak, szorgalmasak. Meg is állták a helyüket Kanadában! Is
that right, Jimmy? – bólintott az ablaknál üldögélő ráncos arcú kortárs felé.
- Meghiszem azt! – jött az elismerő válasz. S úgy beszéltek a magyar
erdészekről, mint saját hőseikről.
Benyitottam a helyi főiskolába is, róluk tudakozódva. Csinos hölgy
fogadott az információs osztályon. Ő már csak hallomásból tud a soproniakról.
Elővett a kabinetből egy dossziét, kinyitotta, s mosolyogva felém fordította.
Tele volt újságkivágásokkal, hivatalos dokumentumokkal, feljegyzésekkel,
fényképekkel. Úgy őrzik ma is a kétszázat kitevő csoport emlékét, mintha az
intézménynek is szerves része lenne az új honkeresők eredményeiben.
László a kutatóintézet aulájában fogadott, kemény kézszorítás, üdvözöllek
köszöntés közepette. Az emeleti irodájában, melyet nyugalomba vonulása után is
használ, hamarosan a témára találtunk: az albertai rovartanos és agrárkutató
közös ismerősök emlékét idézgetve Lethbridge, Calgary, Edmonton városokból, ahol
én is szolgáltam egy évtizeden át, mint az ottani kutatóintézetek könyvtárosa.
László Calgaryban kezdte pályafutását.
A British Columbiai Egyetem Sopron Divizió erdészeti fakultásán, 1961-ben
szerzett erdőmérnöki diplomát. Tovább folytatva tanulmányait, 1963-ban az
erdészeti tudományokból magiszteri (M.F.), 1969-ben erdészeti rovartanból
doktorátusi diplomát szerzett, Ph.D. fokozaton.
- Hogyan alakult a pályafutásod? – kérdeztem.
- 1964-ben kezdtem el dolgozni a kanadai Erdészeti Kutatóintézet
Calgaryban lévő laboratóriumában. Szakosításomnak megfelelően, a károsító szú
elleni védekezési módszereken dolgoztam. S annak is az erdei fenyőfa faj
(lodgepole pine) félét károsító (mountain pine beetle) szú bogárral
kapcsolatban. Onnan áthelyeztek Edmontonba, majd pár évi szolgálat után,
1972-ben Victoriába költöztem, miután a Federális Erdészeti Kutatóintézet a
szúvakkal való kutatási munkákat ide központosította.
A fenti szú rovar mellé felvette a lucfenyő fajokat károsító fajta (the
spruce beetle) számszerű elterjedésének tanulmányozását is. Pontosabban azon
biotikus tényezők meghatározását, amelyek befolyásolják e két szú bogár
szaporodását és az általuk okozott fapusztulás méreteit.
- A média gyakran kongatja a vészharangot a szúvak károsításával
kapcsolatban – mondom. – Nemrég például a Prince George város környékén
jelentkező erdőpusztításról olvashattunk. Hogyan megy végbe az említett bogarak
ezen elképesztő munkája?
Mint rendezett úthálózat
- A szú bogár család legtöbb tagja vagy a fa szijcsájában, az élő
fatestben, vagy az élő háncsban rakja le petéit – válaszolja. – Ebben az
országban 210 szú fajt ismerünk. Ezek hatvan százaléka Brit Columbiában honos.
Szerencsére csupán néhány faj okoz gazdaságilag komoly károkat.
Elmondja, s ezt körkörös ábrával le is rajzolja egy sárga lapon, a
folyamat azzal kezdődik, hogy a károkozó a fakéreg alá rakja petéit. A spruce és
mountain pine beetle esetében a bogár vertikális anyajáratot rág az élő háncsba.
A járat alsó végén történik az ivarosodás. A nőstény lerakja petéit az anyajárat
két szélén rágott mélyedésekbe. A petékből lárvák fejlődnek, melyek a
szénhidrátban gazdag háncs réteget emésztik. Idővel a lárvák pupa alakba mennek
át, majd bogárrá fejlődnek. A kifejlett szú bogár átrágja a fakérget, kirepül és
keres egy fát (tápnövényt), azt megtámadja új nemzedék létesítésére. A szú
bogarak kékelő gombák spóráit hordozzák magukban, s ezek a fasejteken
élősködnek. Miután az ivarérett szú átrágja magát a fakérgen,, a gombaspórák
megfertőzik a háncs és a szijacs szöveteket, s a fasejtek elhalnak
Az átellenben levő laboratóriumban mutatja is, szemléltető fakérgen a
képződményt. A vertikális anyajáratok és vízszintes lárva vonulatok precízen
megtervezett műúthálózathoz hasonlítanak.
- Mennyi időt vesz ez a folyamat igénybe?
- A lodgepole pine esetében a megtámadott fa 3-4 hét alatt elhal. Bár
tűlevelei zöldek maradnak akár 8-10 hónapig is. Ezért nevezik erdei futótűznek a
szú pusztítását. Egy sikeresen megtámadott, átlag átmérőjű fa kérge alatt
400-800 anyajárat lehet. Ha megfontolod, hogy átlagban egy-egy nőstény 60 petét
lerak, és a peték kétharmadából nőstény szú bogár fejlődik, szaporodási
hányadosa elérheti a negyvenszeres hatást. Általában a peték 90-95 százaléka
elpusztul, mielőtt ivarérett szú bogárrá kifejlődne. Azt azonban elmondhatom,
hogy védekezés nélkül az átlag évi fapusztulás az említett két fafaj esetében
megnégyszereződik. Ismét, szerencse, hogy a fa is védekezik kártevői ellen,
mégpedig vegyileg, gyanta termeléssel. A gyantában lévő vegyi anyagok ugyanis
vagy mérgezőek, vagy nem emészthetők. De az is fennáll, hgy a gyanta fizikailag
megakadályozza a szúvak járatainak rágását s a peték lerakását. Mivel a
fiatalabb fák több gyantát termelnek mint az öregek, túlélésük biztosítottabb.
Kutatók kutatója
Az ember igazi értékét szaktársai, kollégái megítélésén keresztül
mérhetjük le leginkább. Safranyik Lászlóról, többek között, ilyen nyilatkozatok
hangzanak el: „Elévülhetetlen munkát végez, s példaképül állíthatjuk a fiatal
kutató nemzedék elé. Hivatásában nemzetközileg elismert eredményeket ért el...”
mondta Dr. David Wood, a Californiai Egyetem emeritus professzora. ,,Tudományos
munkája szinte egyedülálló. A károkozó szú rovarok népesedési dinamikájának
számos problémáját tárta fel,” tette hozzá Wood tanár úr. Dr. John Borden, a
Simon Fraser Egyetem professzora is elismerőleg nyilatkozott Safranyik
Lászlóról, s főleg a kutató munkát végző rovartanos növendékek oktatásában
végzett munkájáról. ,,Through sharing his knowledge and insight” mondta Fraser
professzor, „he has greatly enriched their development as researchers... He
commands my profound respect. I know of no one more worthy of receiving the
Founders’ Award.”
Nemzetközi hírnevet szerzett munkája között említendők a két szú faj ellen
kidolgozott védekezési módszerei, amelyek bekerültek a brit columbiai
Erdőtörvény Könyvbe. Ugyancsak kidolgozta a szúvak elleni védekezési beavatkozás
hatásának mérését, a szúkitörés valószínűségének megállapítását, és egy sajátos
módszert az esetleges klímaváltozással kapcsolatos szúkitörések területi
terjedésének megállapítására.
Mindezek mellett kidolgozott egy számítógépes matematikai modellt a két
szúbogár népességi dinamikájáról, mely lehetővé teszi a különböző erdőművelési
és védekezési módszerek hatásának megállapítását a károk méretére. Ezek
alkalmazása sokban megkönnyíti az új rovartanos nemzedék munkáját, nem is szólva
alkalmazásuk milliókban kifejezhető gazdasági előnyeiről.
Beszélgetésünk során benyitott a szobába a szomszédból Dr. Ötvös Imre. Ő
is rovartanos, ő is nemzetközi elismerésnek örvendő kutató. Évfolyamtársak és
sporttársak voltak az egyetemen, munkatársak három évtizeden át ebben az
intézetben, mely itt áll Vancouver- sziget északra vivő műútja mentén,
lepillantva a városra, jelezvén lakóinak, hogy Brit Columbia gazdasági jóléte
sokat köszönhet az erdészeti tudományoknak. Imre szókimondóbb Lászlónál.
Elmondja kollégájáról, hogy éltanuló volt szülőfalujában, Besenyszögben. A
falucska nevét hiába keressük a térképen, nincs feltüntetve rajta. Esetleg
dokumentumokban, neves szülöttével kapcsolatban. Az egyosztályos, Sebestyén
tanító néni iskolájában, ahol László a hatodik osztálytól a nyolcadikig egyedüli
tanuló volt az osztályban, tanító nénijére a kitüntetés átvételekor elmondott
beszédében mint példaképére emlékezett. Éltanuló volt Laci az egyetemen is.
Pályája során számos kitüntetést és ösztöndíjat kapott. 170 tanulmánya
jelent meg folyóiratokban, monográfiai gyűjteményekben, s különnyomatos
formában. Ezek eredményeként is több megtisztelő tisztséget látott el. Elnöke
volt a kanadai országos és brit columbiai rovartani társaságoknak. Az Országos
Rovartani Egyesület megválasztotta tudományos tagnak (Fellow-nak). Ugyancsak
elnöke volt a Nyugat-Északamerikai Erdészeti Rovartan Konferenciának, mely most
kitüntette. Az erdészeti központban a szú kutatási osztályok vezetője volt, s
osztályvezetői tisztséget látott el az Erdészeti Kutatóintézetek
Világszövetségén belül, a szúvak elleni védekező osztály élén. A kanadai
erdészeti szolgálat felterjesztésére, Erzsébet királynő jubileumi aranyérmével
tüntették ki.
Nyugállományban is tovább folytatja munkáját. Mi több, egy újabb szúvak
kitörés jóvoltából visszahívták kísérletei folytatására. Ebben az új
sztátuszában azonban már több ideje futja Erzsike nejével a 15 ékeres
kisbirtokuk művelésére, mely a város nyugati peremén fekszik, gondozott
gyümölcsfák, veteményes ültetvények, kökénybokrok, panorámás kaszálók, dús
legelők és bozótosok környezetében. Velünk együtt Sebestyén tanító néni is
megelégedéssel könyvelheti el kedvenc tanítványa eredményeit.
