Drága Jó Gyermekeim!
Kicsit késve válaszolok legutóbbi leveletekre. Sok dolgom volt, a lakást
rendbe tettem húsvétra, szépen kimeszeltem kívül is, belül is. Gyönyörűen
sikerült, olyan fehér a fal, mint a kréta. Ezt már régebben készültem volt
csinálni, de Károly öcséd írta, ne bajlódjak vele, pláne ha el akarjuk adni a
házat, hogy felköltözhessek hozzájuk Pestre.
De csak elvégeztem a munkát, büszke is vagyok rá. Aztán az eladás is
könnyebben megy, ha szépen fest a lakás. Elég kopott volt már, különösen a
konyha. Hiába takarítottam, nem mutatott, mert a falak nem voltak elég fehérek.
Most bezzeg öröm látni. Még az ablakrámát kell kifesteni. De erre felfogadom
Fecskány Józsit, a kőművest. Tisztán tartottam én mindig a házat. Mióta
elkerültetek hazulról, kislányom, nincs aki szemeteljen. Nem semmiért kaptam
dicséretet, meg elismerő oklevelet. A mi utcánkban egyedül Kepics Paliék kaptak
hasonló elismerést. Jártak, Julikám, vagy hatan. Ide is bejöttek.
- Jó napot, Teruska néni - köszöntek a hivatalnokok. - Elnézést kérünk a
zavarásért, de tisztasági ügyben járjuk a községet.
Bár váratlanul jöttek, nem lepődtem én meg. Nagyon szép az oklevél, ezt
meg is tartom emlékbe. Hátha ti is hazalátogattok, mielőtt felköltözöm Pestre.
Könnybe lábadt a szemem, drága jó gyermekem, amikor az anyák napjára
írott szép leveled megkaptam. Sírtam a boldogságtól, mert egyetlen gyermekem sem
feledkezett meg rólam ezen a szép napon. Vasárnap hívtak a szomszédok, Olajosné,
meg Szabóné az ünnepségre, de nem mentem el, mert ott is csak elérzékenyültem
volna, hogy az én gyermekeim olyan messze vannak tőlem. De öreg vagyok már,
nekem az is boldogságot jelent, ha szépet és jót hallok tőletek.
Nagyon örülök, hogy házat vettetek. Olyan szépen leírtad, hogy a portán
évszázados fenyők vannak, s az ablakaitok az Olympic hegyekre néznek a
tengerszoroson át. Hát ennyi küzdelem után megérdemlitek a saját otthont. Te is
sokat törted magad a tanulással itthon is, ott is. Miklósnak is segítettél, hogy
befejezze a mérnöki iskolát. Vasárnap szentmisét mondattam apátokért, szerdán
meg értetek. Szegény apátok emlékéül feketével takarták le az ikonosztáziont, s
felvette a tisztelendő úr a gyászmise ruhát. Mikor a szentmisén a tengeren túlra
szakadt gyermekei nevét említette a pap, sokan elérzékenyültek a templomban.
Utána elmentem a paplakra, jól elbeszélgettünk. Érdeklődött a tisztelendő úr
irántad. Említette, hogy írtál nekik. Váltig mentegetődzött, hogy még nem
válaszolt rá. De öreg már, szegény. Megviselte őt is a vallásüldözés, ami itt
folyt hosszú éveken át.
- Tudja, Hornyákné - mondta -, fiatalabb koromban egy gondolat volt a
levélírás. Most meg nem tudom, mi ütött belém.
Van neki is elég baja. Mint emlékszel, az Öcsi fiát a bejövetelkor a
szökevény vetkőztető orosz katonák megölték. Most meg Otti elmegyógyintézetbe
került, valami furcsa betegséggel. Még talán te is itthon voltál, amikor az a
szegény fiú felmászott a paplak tetejére, s hangosan kiabált, hogy őt üldözik.
Aztán templomba se nagyon járnak a hívek. Nem úgy, mint a
gyerekkorotokban. Akkor bezzeg tömve volt még a cinterem is. Néha az udvaron is
tolongtak a hívek, különösen Szent Bazil miséken. Kérdezett a nagyságos asszony
is.
- Még tetszik rá emlékezni? - csodálkoztam.
- Jé, már hogyne emlékeznék! Julika volt a legokosabb kislány az
iskolában. Vannak már gyerekeik?
- Nincsenek - mondtam - Készülnek örökbe fogadni.
De ne siessétek el, kislányom. Nálunk is öt évre érkezett meg Emike
nővéred. Lehet olyan eset is, hogy még többet kell várni. Csak vigyázzatok az
egészségtekre. Miklós jóravaló férj, mint írod, megbecsül téged. Még a széltől
is óvjátok egymást abban a szép Victoriában.
Különösebb újság nincsen. Szombaton hazajöttek Emikéék. Vince vett új
kocsit. Vittek engem is mindenhova. Elmentünk Máriapócsra, a kegytemplomban
meggyóntunk, megáldoztunk. A kis Vince itt töltötte velem a nyarat. Áldott jó
unoka, csak egy kicsit csintalan. Sportból nagyon jól áll, ígéri a tanító úr, ha
így halad, bekerül a kerületi ifi csapatba. De tanulni nem nagyon szeret.
Én elég jól vagyok. A karom már meggyógyult, csak néha hasogat bele,
különösen időjárás változáskor. De nem panaszkodni akarok, gyermekeim. Boldog
vagyok, hogy nektek jobb sorsotok van abban az áldott jó Kanadában. Szeressétek
egymást az idegenségben. Bár az nektek már az otthonotok. Köszönöm a borítékban
küldött kis pénzt és a préselt virágot a kertetekből. Édes kislányom, ne
költségeskedjetek rám, én szépen megélek. Most be is fejezem. Maradok
szeretettel, csókollak benneteket,
Édesanya.
